„Balneae vina Venus corrumpunt corpora nostra sed vitam faciunt balnea vina Venus”

A rómaiak fürdői nem egyszerűen uszodák vagy kádfürdők, hanem egyszerre hideg-, meleg-, és gőzfürdők voltak. A fürdők a tisztálkodás mellett általában mindenféle testi és szellemi szórakozás színhelyeiként is működtek.
Voltak itt társas összejövetelre szánt dísztermek, sétálók, játékok, felolvasások számára épített udvarok, termek, könyvtárak. Az első nyilvános fürdők a második pún háború után jelentek meg Rómában. Használatukért fizetni kellett (balneaticum) a városnak vagy vállalkozónak, aki felépítette.
A fürdődíj jelképes összegű, férfiak részére egy quadrans (1/4 as) volt, a nők részére valamivel több, talán egy egész as.

Elsőként M. Vipsanius Agrippa hagyta végrendeletileg a római népre fürdőjét, s meghagyta, hogy azt ingyen használhassák. Ettől kezdve a nagyvonalúság mértéke, az ingyenesség a római császárok fürdőépítkezésének mozgatója. A császárok által építtetett közfürdőket ingyen használhatta a nép.
A Kr. u. 334-ben készült Notitia szerint Rómában 952 balnea és 11 thermae volt.

1. balneum: a rómaiak tisztálkodásra szánt helyisége, fürdőszoba. kezdetben a mosókonyhával (lavandaria) azonos, később kiépül és különböző funkciója termek komplexumává válik.
   
2. apodyterium: öltöző terem. Falában fülkéket alakítottak ki a ruhák tárolására.
   
3. tepidarium: a testet előkészítő, langyos levegőjű helyiség. Kivételesen előfordulhatott benne langyos vizes medence.
   
4. caldarium: forró, száraz levegőjű terem, ahol meleg (alveus) és hideg (labrum) vizes kád állt a fürdőzők rendelkezésére. 
   
5. frigidarium: hideg vizes medence, amelyet az öltözködés előtt használtak.
   
6. natatio: a nagy fürdők palaestráiban található úszómedence.
   
7. laconicum: izzasztókamra. Általában kerekre építették, tetején kerek nyílás (oculus), aminek nyitható fedele a hőmérséklet szabályozására szolgált.
   
8. sudatorium: izzasztó fürdő
   
9. unctuaria: masszázs szoba
   
10. palaestra: sportolásra alkalmas termek A nagy fürdőket kertek vették körül, ezekben számos kényelmi funkciójú épület, terem helyezkedett el.
    
11. nymphaeum: a források istennőinek, a nimfáknak szentélyei
    
12. bibliotheca: könyvtár
    
13. zeneterem
    
14. előadóterem
    
15. porticusok, amikben boltok, adminisztratív helyiségek találhatók
     

A vízellátást vezetékek szolgálják, ezek vizét ciszternákba gyűjtik. Fontos része a thermáknak a hypocaustum, a rómaiak padlófűtési rendszere.
A padlózat alá felmelegített levegőt juttattak, ami felfűtötte a szobákat. Magát a padlózatot oszlopokra fektették (suspensurae). Ezt téglaréteggel fedték. A téglával kirakott talajon még egy terrazzo réteg, ezen pedig általában mozaikpadló feküdt.


Forrás: http://agnesthorvath.googlepages.com/f%C3%BCrd%C5%91k

 A római fürdőélet

A Római Birodalomban a fürdőket mindenki kedvelte. Gazdagok és szegények, fiatalok és öregek, férfiak és nők számára egyaránt mindennapos szórakozás volt. A császárkorban ingyenesek voltak, legfeljebb a belépés került egy quadransba, amely kevesebb volt, mint egy liter bor vagy egy cipó ára. A fürdőhelyiségek felépítése megfelelt az egymást követő műveletek rendjének. Az első terem az öltöző volt, ezt követte a meleg vizes terem, utána a közepes hőmérsékletű, majd végül a hideg vizes terem, melyet többnyire nyitott úszómedence egészített ki. Körben kis helyiségek sorakoztak szaunákkal, olajozókkal, masszírozókkal és szőrtelenítőkkel. A fürdőépületben voltak még tornatermek, könyvtárak, olvasószobák, társalgók, sőt büfék is. A fürdők ily módon nem csupán fizikai szükségleteket elégítettek ki, hanem módot adtak a társasági kapcsolatok ápolására, tulajdonképpen a város társadalmi életének középpontját alkották. Az emberek itt beszélgethettek a politikáról, a sportról, vagy akár üzleteket is köthettek. A létesítményeket általában boltok vették körül, ahol a fürdőzéshez szükséges eszközöket, élelmiszereket, sporteszközöket árultak. Maguk a fürdők általában magas, világos termekből álltak, a falakat mozaikok, freskók, stukkók díszítették.
A fürdőkbe nők is beléphettek és a modern bikinihez hasonló melltartóban és rövid alsóban fürödtek. Az alább látható, a szicíliai Piazza Armerinai-i villában feltárt mozaikon két fiatal nő gimnasztikai gyakorlatokat végez, hogy bemelegedjen, mielőtt belép a fürdőbe.

Női viselet a római fürdőkben

A vizet, amellyel a fürdőket táplálták nagy ciszternákba gyűjtötték, és szelepekkel szabályozott csöveken továbbították, majd vezették a hideg vizes medencébe. A melegítésre szánt vizet a kazánba vezették, majd kellő hideg vízzel keverték és továbbították a meleg vizes medencébe. Az alábbi rajzon egy másik módszert látunk. A fürdőhelyiségben a forró levegő melegített fel egy félkör alakú katlant, állandó hőmérsékleten tartva azt, kihasználván, hogy a folyadékok hőáramlása következtében a hideg víz mélyre szállt, a meleg víz pedig felemelkedett. A meleg levegő a padló alatti pillérekkel alátámasztott üregekbe jutott tovább, majd a meleg vizes terem falait behálózó kerámia csőrendszeren keresztül felszállt a tetőn lévő szellőzőnyílásokhoz. A pillérekkel alátámasztott padló vastag és szigetelt volt, gyakran mégis nagyon átforrósodott, ezért a fürdőzők fatalpú papucsokat viseltek. A magánvillákban hasonló fűtési rendszert használtak.

Caracalla császár i.sz. 216-ban Rómában nyitotta meg a birodalom legnagyobb közfürdőjét, a termákat. A szimmetrikusan kialakított épületben, amelyet csőrendszer kötött össze egy központi kemencével, a melegített vízben kereken 1500 ember fürödhetett egyszerre. Ennek a fürdőnek ma már csupán a romjai találhatók meg, de még ezek is sejteni engedik, milyen impozáns lehetett egykor az épület.

Róma 15 meleg vizű termája és 856 hideg vizes közfürdője a III. században nem csupán tisztálkodási és társasági célokat szolgált, betegségmegelőző és gyógyító szerepük is volt. Ez nagyon megfelelt az ősi vallásos, orvosi és társadalmi hagyományoknak. Már a hippokratészi orvoslás felfigyelt a mosakodás és fürdés dietetikus hasznosságára. A gyógyító erejűnek vélt hideg és meleg források kultikus tiszteletnek örvendtek, és az ókorban nagy jelentőséggel bírtak. Vitruvius, Caesar és Augustus korának legnagyobb építésze a Kr. e. I. században így írja le a meleg vizű források gyógyító hatását: "A kéntartalmú források azáltal állítják helyre az idegek működését, hogy felhevítik és a meleg segítségével kiűzik a testből az egészségre ártalmas nedvességet." A III. században a rómaiak terápiás szempontból előnyben részesítik a hideg vizes kúrát, a tengeri fürdőt (thalasszoterapia) vagy a folyókban való lubickolást, illetve a tengervíz vagy ásványvizek ivását és hideg vizes borogatást a termálforrásokkaI szemben. Az antik időkben felfedezett gyógyforrások egy részét napjainkban is használják, és némelyikük a mai gyógyüdülőket táplálja. A magyarországi gyógyforrások egy része is ismert volt már a római időkben pl. a Római Fürdő.

Forrás: http://www.termalfurdo.net/index.php?p=egyetemestort_romai

Szanárium

A római fürdőkből ismert izzasztókamra lényege, hogy 5 különböző páratartalmú és hőfokú helységből áll. Felépítése olyan, mintha a finn szaunát ötvöznénk a gőzfürdővel. A páratartalom mindig fordítottan aránylik a hőmérséklethez, ahogy egyre melegebb a helység, a páratartalom úgy csökken, mert szerveztünk számára a magas páratartalom 80-100 %, maximum 40-50 c fokig elviselhető.

Caldárium

Klasszikus Római fürdők egyik jelentős eleme csempével vagy márvánnyal kirakott izzasztókamrát jelent. Általában 40 - 50 fokos melegben közel 40 percet tartózkodtak  és sokszor a teremben termálvizes medence is megtalálható volt. Páratartalma 10-70 % között és a gőz lehet telítve gyógynövények illóolajának aromájával. Kellemes páratartalma és nem túl megterhelő hőfoka miatt akár 1 órás tartózkodásra is alkalmas és komfortosan kibírható.

Frigidárium

Ezen a honlapon az egyik kakukktojás! Az biztos, hogy itt nem fogunk izzadni és még csak melegünk sem lesz ebben a jégbarlangban.

Különböző formáiban szervesen hozzátartozik a szaunázáshoz. Lényege, hogy a felforrósodott testet visszahűtse. Régről ismert a váltófürdő jótékony hatása a keringési rendszerre. A hideg meleg váltakozásával a szívverés felgyorsul, növekszik a pulzusszám és a kitágult bőrpólusok hirtelen összehúzódnak.

Viszonylag kevés szaunavilágban találhatók meg, elterjedése napjainkban lesz talán egyre népszerűbb. Helyettesítő eszközök a jégkút, a merülő medence és a hideg zuhany. Amik ugyanezt a célt szolgálják, viszont a bent tartózkodás szempontjából mégsem nevezhetjük ugyanolyannak. Ebben a barlangban vagy helységben több időt tudnánk eltölteni mint mondjuk a merülőmedencében. A terem hőmérséklete 3-6 c fok körül van, ami kellemesnek általában nem nevezhető, de egy kiadós szaunázás után testünk jelentős hőmenyiséget vett fel  és raktározott magába, ezért sokkal elviselhetőbb, mint mondjuk ha télen kimegyünk az utcára egyszál alsóneműben.

Csak addig maradjunk bent míg nem kezdünk el dideregni, nem azt a célt szolgálja, hogy mélyhűtsük magunkat.