1. Balneum - a római fürdő
   A római fürdőélet
   Női viselet a római fürdőkben
2. Banja - az orosz fürdőzés
3. Hamam - a török fürdő

Balneum - a római fürdő

Balnea, vina, venus corrumpunt nostra, Sed vitam faciunt balnea, vina, venus. - Fürdők, bor, szerelem mind megrontják a mi teszünk; Ám mi az élet ha nem a fürdők, bor, szerelem?

A rómaiak fürdői nem egyszerűen uszodák vagy kádfürdők, hanem egyszerre hideg-, meleg-, és gőzfürdők voltak. A fürdők a tisztálkodás mellett, általában mindenféle testi és szellemi szórakozás színhelyeiként is működtek. Voltak itt társas összejövetelre szánt dísztermek, sétálók, játékok, felolvasások számára épített udvarok, termek, könyvtárak. Az első nyilvános fürdők a második pún háború után jelentek meg Rómában. Használatukért fizetni kellett (balneaticum) a városnak vagy vállalkozónak, aki felépítette. A fürdődíj jelképes összegű, férfiak részére egy quadrans (1/4 as) volt, a nők részére valamivel több.

Elsőként M. Vipsanius Agrippa hagyta végrendeletileg a római népre fürdőjét, s meghagyta, hogy azt ingyen használhassák. Ettől kezdve a nagyvonalúság mértéke, az ingyenesség a római császárok fürdőépítkezésének mozgatója. A császárok által építtetett közfürdőket ingyen használhatta a nép. A Kr. u. 334-ben készült Notitia szerint Rómában 952 balnea és 11 thermae volt.

1. Balneum: a rómaiak tisztálkodásra szánt helyisége, fürdőszoba. kezdetben a mosókonyhával (lavandaria) azonos, később kiépül és különböző funkciója termek komplexumává válik.

2. Apodyterium: öltöző terem. Falában fülkéket alakítottak ki a ruhák tárolására.

3. Tepidarium: a testet előkészítő, langyos levegőjű helyiség. Kivételesen előfordulhatott benne langyos vizes medence.

4. Caldarium: forró, száraz levegőjű terem, ahol meleg (alveus) és hideg (labrum) vizes kád állt a fürdőzők rendelkezésére.

5. Frigidarium: hideg vizes medence, amelyet az öltözködés előtt használtak.

6. Natatio: a nagy fürdők palaestráiban található úszómedence.

7. Laconicum: izzasztókamra. Általában kerekre építették, tetején kerek nyílás (oculus), aminek nyitható fedele a hőmérséklet szabályozására szolgált.

8. Sudatorium: izzasztó fürdő.

9. Unctuaria: masszázs szoba.

10. Palaestra: sportolásra alkalmas termek. A nagy fürdőket kertek vették körül, ezekben számos kényelmi funkciójú épület, terem helyezkedett el.

11. Nymphaeum: a források istennőinek, a nimfáknak szentélyei.

12. Bibliotheca: könyvtár.

13. Musica aula: zeneterem.

14. Auditorium: előadóterem.

15. Porticusok: amikben boltok, adminisztratív helyiségek találhatók.

A római fürdőélet

A Római Birodalomban a fürdőket mindenki kedvelte. Gazdagok és szegények, fiatalok és öregek, férfiak és nők számára egyaránt mindennapos szórakozás volt. A császárkorban ingyenesek voltak, legfeljebb a belépés került egy quadransba, amely kevesebb volt, mint egy liter bor vagy egy cipó ára.

A fürdőhelyiségek felépítése megfelelt az egymást követő műveletek rendjének. Az első terem az öltöző volt, ezt követte a meleg vizes terem, utána a közepes hőmérsékletű, majd végül a hideg vizes terem, melyet többnyire nyitott úszómedence egészített ki. Körben kis helyiségek sorakoztak szaunákkal, olajozókkal, masszírozókkal és szőrtelenítőkkel. A fürdőépületben voltak még tornatermek, könyvtárak, olvasószobák, társalgók, sőt büfék is.

A fürdők ily módon nem csupán fizikai szükségleteket elégítettek ki, hanem módot adtak a társasági kapcsolatok ápolására, tulajdonképpen a város társadalmi életének középpontját alkották. Az emberek itt beszélgethettek a politikáról, a sportról, vagy akár üzleteket is köthettek. A létesítményeket általában boltok vették körül, ahol a fürdőzéshez szükséges eszközöket, élelmiszereket, sporteszközöket árultak. Maguk a fürdők általában magas, világos termekből álltak, a falakat mozaikok, freskók, stukkók díszítették. A fürdőkbe nők is beléphettek és a modern bikinihez hasonló melltartóban és rövid alsóban fürödtek.

Női viselet a római fürdőkben

A vizet, amellyel a fürdőket táplálták nagy ciszternákba gyűjtötték, és szelepekkel szabályozott csöveken továbbították, majd vezették a hideg vizes medencébe. A melegítésre szánt vizet a kazánba vezették, majd kellő hideg vízzel keverték és továbbították a meleg vizes medencébe.

Egy másik módszert, a fürdőhelyiségben a forró levegő melegített fel egy félkör alakú katlant, állandó hőmérsékleten tartva azt, kihasználván, hogy a folyadékok hőáramlása következtében a hideg víz mélyre szállt, a meleg víz pedig felemelkedett. A meleg levegő a padló alatti pillérekkel alátámasztott üregekbe jutott tovább, majd a meleg vizes terem falait behálózó kerámia csőrendszeren keresztül felszállt a tetőn lévő szellőzőnyílásokhoz.

A pillérekkel alátámasztott padló vastag és szigetelt volt, gyakran mégis nagyon átforrósodott, ezért a fürdőzők fatalpú papucsokat viseltek. A magánvillákban hasonló fűtési rendszert használtak.

Caracalla császár Kr.u. 216-ban Rómában nyitotta meg a birodalom legnagyobb közfürdőjét, a termákat. A szimmetrikusan kialakított épületben, amelyet csőrendszer kötött össze egy központi kemencével, a melegített vízben kereken 1500 ember fürödhetett egyszerre. Ennek a fürdőnek ma már csupán a romjai találhatók meg, de még ezek is sejteni engedik, milyen impozáns lehetett egykor az épület.

Róma 15 meleg vizű termája és 856 hideg vizes közfürdője a III. században nem csupán tisztálkodási és társasági célokat szolgált, betegségmegelőző és gyógyító szerepük is volt. Ez nagyon megfelelt az ősi vallásos, orvosi és társadalmi hagyományoknak.

Már a hippokratészi orvoslás felfigyelt a mosakodás és fürdés dietetikus hasznosságára. A gyógyító erejűnek vélt hideg és meleg források kultikus tiszteletnek örvendtek és az ókorban nagy jelentőséggel bírtak. Vitruvius, Caesar és Augustus korának legnagyobb építésze a Kr. e. I. században így írja le a meleg vizű források gyógyító hatását: "A kéntartalmú források azáltal állítják helyre az idegek működését, hogy felhevítik és a meleg segítségével kiűzik a testből az egészségre ártalmas nedvességet."

A III. században a rómaiak terápiás szempontból előnyben részesítik a hideg vizes kúrát, a tengeri fürdőt (thalasszoterapia) vagy a folyókban való lubickolást, illetve a tengervíz vagy ásványvizek ivását és hideg vizes borogatást a termálforrásokkal szemben. Az antik időkben felfedezett gyógyforrások egy részét napjainkban is használják és némelyikük a mai gyógyüdülőket táplálja. A magyarországi gyógyforrások egy része is ismert volt már a római időkben pl. a Római Fürdő.

• Szanárium

A római fürdőkből ismert izzasztókamra lényege, hogy 5 különböző páratartalmú és hőfokú helységből áll. Felépítése olyan, mintha a finn szaunát ötvöznénk a gőzfürdővel. A páratartalom mindig fordítottan aránylik a hőmérséklethez, ahogy egyre melegebb a helység, a páratartalom úgy csökken, mert szerveztünk számára a magas páratartalom 80-100 %, maximum 40-50 C fokig elviselhető.

• Caldárium

Klasszikus Római fürdők egyik jelentős eleme csempével vagy márvánnyal kirakott izzasztókamrát jelent. Általában 40-50C fokos melegben közel 40 percet tartózkodtak és sokszor a teremben termálvizes medence is megtalálható volt. Páratartalma 10-70% között. A gőz lehet telítve gyógynövények illóolajának aromájával. Kellemes páratartalma és nem túl megterhelő hőfoka miatt akár 1 órás tartózkodásra is alkalmas és komfortosan kibírható.

• Frigidárium

Az biztos, hogy itt nem fogunk izzadni és még csak melegünk sem lesz ebben a jégbarlangban. Különböző formáiban szervesen hozzátartozik a szaunázáshoz. Lényege, hogy a felforrósodott testet visszahűtse. Régről ismert a váltófürdő jótékony hatása a keringési rendszerre. A hideg meleg váltakozásával a szívverés felgyorsul, növekszik a pulzusszám és a kitágult bőrpólusok hirtelen összehúzódnak.

Viszonylag kevés szaunavilágban találhatók meg, elterjedése napjainkban egyre népszerűbb. Helyettesítő eszközök a jégkút, a merülő medence és a hideg zuhany. Amik ugyanezt a célt szolgálják, viszont a bent tartózkodás szempontjából mégsem nevezhetjük ugyanolyannak. Ebben a barlangban vagy helységben több időt tudnánk eltölteni, mint mondjuk a merülőmedencében. A terem hőmérséklete 3-6C fok körül van, csak addig maradjunk bent míg nem kezdünk el dideregni, nem azt a célt szolgálja, hogy mélyhűtsük magunkat.

Banja - az orosz fürdőzés

Egy régi klasszikus - Oroszországból. Nem teljesen idegen ez a fürdő, amennyiben a mai klasszikus szaunázási lehetőségeket megismerjük és tapasztaltuk. Tudjuk hasonlítani gőzfürdőhöz, vagy túlpárásított finn szaunához is.

Lényeges különbségek vannak mind a két előbb említett típushoz képest. A finn szaunában a hőmérséklet nem ritkán 90 fok felett van és a páratartalom általában 20% körüli, addig a Banjában hőmérséklet nem haladja meg a 80 fokot viszont jóval párásabb a normál finn szauna levegőjénél. A 60%-os páratartalmával alulmúlja a gőzfürdők 100%-os levegőjét, emiatt nem igazán nevezhetjük gőzfürdőnek sem, további jelentős különbség a gőzfürdőben és a banjában található pára vagy gőz minősége.

A banjában lévő gőz egy speciális eljárással készül, ami által egészen apró cseppeket állítanak elő és terítenek szét egyenletesen a kabinban, ezáltal a légzés sokkal szabadabb és könnyebb lesz elviselhetőbbnek tűnik a bent tartózkodás. A páratartalom ezen a hőfokon ez emberi tűrőképességet próbára teszi.

További jellegzetessége ennek a szauna típusnak, hogy itt szaunázók elég aktívan töltik a felmelegedés fázisát. A relaxálás és ellazulás helyett illatos faágakkal csapkodják hátukat és testüket. Nem ritkán az együtt szaunázok egymás vérkeringést is frissítik, besegítenek a vesszőzésbe. A vessző speciális eljárással fonott faágakból készül, ami akár többször is használható, egészen addig, amíg a levek minősége és mennyisége el nem fárad. Általában a második szaunamenettől használják, míg az első menet csak a felmelegedést és a ráhangolódást szolgálja.

A szaunázás többi szakasza gyakorlatilag megegyezik a ma használatos szaunákkal, a felmelegedés után jön a lehűlés szakasza ami jeges vízben vagy hóban történik, hirtelen és gyorsan. A szenvedésektől sem mentes, ámbár vérpezsdítő szaunázás után a jeges fürdő nem tűnik nagy kihívásnak, de egy dologban biztosak lehetünk: a pihenés lesz az a pillanat, amikor szervezetünk a sok megpróbáltatás után megpihen, ellazul és felejthetetlen érzéssel, nyugalommal tölt el.

Összességében a Banja egyaránt próbára teszi az embert, kívül és belül. A meleg és a pára tisztít és méregtelenít, a vesző pezsdíti a vért. A lázas állapotba hozott szervezet egésze nagy megpróbáltatáson megy keresztül ezért a különleges élményért.

Az orosz verseny szellem miatt sokszor hallani, hogy ötször vagy akár többször csinálták végig ezeket a szaunameneteket, de nem érdemes kísérletezni, hisz nem az a cél, hogy a teljesítőképességüket tegyük próbára, hanem a méregtelenítés és az egészségünk megóvása. Ezért nem javallott itt sem a háromnál többszöri ismétlés, odafigyelve a pihenés kellő idejére.

Orosz jó tanács! Ne menjünk naplemente után a Banjába, mert gonosz szellemek lakják őket. Általában kis meztelen törpék vagy apró öregemberek, vagy legalábbis a leírások szerint ilyen kinézetű alakok úgy hívják őket, hogy bannik. A közösségi szaunaházakat általában ezért a házaktól elkülönülten, folyóparton építették és egyszerre többen, meztelenül használják, férfiak és nők vegyesen. Többen biztonságosabb és így a vesszőzésben is egymás segítségére tudtak lenni, csakúgy, mint a skandináv népeknél, úgy itt is a szauna sokszor töltötte be a szülőszoba, mosókonyha szerepét.

Hamam - a török fürdő

A hagyományos török fürdő a társasági élet aktív színhelye. A mohamedán vallásban rituális fürdőzés, ahol a férfiak és nők külön napokon élvezik a spirituális lelki és testi megtisztulást. Az igazi török hamam több helységből áll, ahol a szervezetet fokozatosan szoktatják hozzá a meleghez, több helyiségen áthaladva egyre beljebb jutunk, és egyre melegebb termek követik egymást.

Ahogy a fürdő felépítése is lépcsőzetes, úgy maga a szertartás is több lépcsőből épül fel, ahol egy tudatos és teljes tisztulási folyamaton megy át szervezetünk. A tökéletes fürdőzéshez érdemes igénybe venni egy képzett szaunamester segítségét, akinek irányításával átadjuk magunkat eme csodálatos élvezeteknek, és aki végig kísér bennünket e rituális szertartás folyamatán.

A jellegzetes török fürdőhöz hozzá tartozik a meleg vagy termálvízzel töltött medence, ahol egy - egy fürdőzés alkalmával többször is megmártózhatunk 10-20 percet töltve el. Az 50C fokra fűtött padló és falak, ahol illóolajok esszenciája keveredik meleggel és gőzzel. Eme gyógynövények aromájával telt gőzben a padló locsolgatása véd a túlmelegedés ellen, miközben finom párát kelt, ezzel 100%-ra növelve a terem páratartalmát.

Megnyitja, a bőr pólusait segíti a méregtelenítést és ellazulást. A meleg párás levegő átjárja a testet és megszépíti a bőrt. Ellazítja, pihenteti az izmokat, ízületeket, kizökkenti a szellemet a hétköznapok monotonitásából. Miután felkészültünk és kellően felpuhult a bőrünk következik a masszázs, ahol előmelegített márványlapon fekve természetes gyapjú masszírozó kesztyűvel, oliva olajos szappannal segítik a tisztulást. Az olíva olaj habja beteríti, selymessé varázsolja a bőrt, és segít megszabadítani a szöveteket a még benne maradó szennyeződésektől, salakanyagoktól, a bőr elhalt hámrétegeitől.

Az erőteljes masszírozó mozdulatok a test számára felérnek egy kiadós edzéssel, a meleg levegő hatására belső szerveink aktívabban működnek, belülről kifelé haladva az izzadságmirigyeken keresztül méregtelenítik a szervezetet, miközben küzdenek a fellépő lázhatás ellen. Ebben az átható melegben fellazulnak a szőrtüszők, és a török fürdő részévé válik a teljes megtisztulás mellett az epillálás folyamata is, így biztosítva a tökéletesen selymes, rugalmas, szép bőrt. Külső érzékszerveink kikapcsolásával együtt a lélek is megpihen, így átélhetjük a totális ellazulás állapotát.

Jó Szaunázást és Pihenést Kívánunk!

SzaunaClub

Észrevételed van? Kiegészítenéd? Valamivel nem értesz egyet? Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát., várjuk a leveled!

Keress, kövess minket a többi platformunkon is! Köszönjük!