- Balneum - a római fürdő
A római fürdőélet
Női viselet a római fürdőkben - Banja - az orosz fürdőzés
- Hamam - a török fürdő
Balneum - a római fürdő
Balnea, vina, venus corrumpunt nostra, Sed vitam faciunt balnea, vina, venus. - Fürdők, bor, szerelem mind megrontják a mi teszünk; Ám mi az élet ha nem a fürdők, bor, szerelem?
A rómaiak fürdői nem egyszerűen uszodák vagy kádfürdők, hanem egyszerre hideg-, meleg-, és gőzfürdők voltak. A fürdők a tisztálkodás mellett, általában mindenféle testi és szellemi szórakozás színhelyeiként is működtek. Voltak itt társas összejövetelre szánt dísztermek, sétálók, játékok, felolvasások számára épített udvarok, termek, könyvtárak. Az első nyilvános fürdők a második pún háború után jelentek meg Rómában. Használatukért fizetni kellett (balneaticum) a városnak vagy vállalkozónak, aki felépítette. A fürdődíj jelképes összegű, férfiak részére egy quadrans (1/4 as) volt, a nők részére valamivel több.
Elsőként M. Vipsanius Agrippa hagyta végrendeletileg a római népre fürdőjét, s meghagyta, hogy azt ingyen használhassák. Ettől kezdve a nagyvonalúság mértéke, az ingyenesség a római császárok fürdőépítkezésének mozgatója. A császárok által építtetett közfürdőket ingyen használhatta a nép. A Kr. u. 334-ben készült Notitia szerint Rómában 952 balnea és 11 thermae volt.
-
Balneum: a rómaiak tisztálkodásra szánt helyisége, fürdőszoba. kezdetben a mosókonyhával (lavandaria) azonos, később kiépül és különböző funkciója termek komplexumává válik.
-
Apodyterium: öltöző terem. Falában fülkéket alakítottak ki a ruhák tárolására.
-
Tepidarium: a testet előkészítő, langyos levegőjű helyiség. Kivételesen előfordulhatott benne langyos vizes medence.
-
Caldarium: forró, száraz levegőjű terem, ahol meleg (alveus) és hideg (labrum) vizes kád állt a fürdőzők rendelkezésére.
-
Frigidarium: hideg vizes medence, amelyet az öltözködés előtt használtak.
-
Natatio: a nagy fürdők palaestráiban található úszómedence.
-
Laconicum: izzasztókamra. Általában kerekre építették, tetején kerek nyílás (oculus), aminek nyitható fedele a hőmérséklet szabályozására szolgált.
-
Sudatorium: izzasztó fürdő.
-
Unctuaria: masszázs szoba.
-
Palaestra: sportolásra alkalmas termek. A nagy fürdőket kertek vették körül, ezekben számos kényelmi funkciójú épület, terem helyezkedett el.
-
Nymphaeum: a források istennőinek, a nimfáknak szentélyei.
-
Bibliotheca: könyvtár.
-
Musica aula: zeneterem.
-
Auditorium: előadóterem.
-
Porticusok: amikben boltok, adminisztratív helyiségek találhatók.
A római fürdőélet
A Római Birodalomban a fürdőket mindenki kedvelte. Gazdagok és szegények, fiatalok és öregek, férfiak és nők számára egyaránt mindennapos szórakozás volt. A császárkorban ingyenesek voltak, legfeljebb a belépés került egy quadransba, amely kevesebb volt, mint egy liter bor vagy egy cipó ára.
A fürdőhelyiségek felépítése megfelelt az egymást követő műveletek rendjének. Az első terem az öltöző volt, ezt követte a meleg vizes terem, utána a közepes hőmérsékletű, majd végül a hideg vizes terem, melyet többnyire nyitott úszómedence egészített ki. Körben kis helyiségek sorakoztak szaunákkal, olajozókkal, masszírozókkal és szőrtelenítőkkel. A fürdőépületben voltak még tornatermek, könyvtárak, olvasószobák, társalgók, sőt büfék is.
A fürdők ily módon nem csupán fizikai szükségleteket elégítettek ki, hanem módot adtak a társasági kapcsolatok ápolására, tulajdonképpen a város társadalmi életének középpontját alkották. Az emberek itt beszélgethettek a politikáról, a sportról, vagy akár üzleteket is köthettek. A létesítményeket általában boltok vették körül, ahol a fürdőzéshez szükséges eszközöket, élelmiszereket, sporteszközöket árultak. Maguk a fürdők általában magas, világos termekből álltak, a falakat mozaikok, freskók, stukkók díszítették. A fürdőkbe nők is beléphettek és a modern bikinihez hasonló melltartóban és rövid alsóban fürödtek.
Női viselet a római fürdőkben
A vizet, amellyel a fürdőket táplálták nagy ciszternákba gyűjtötték, és szelepekkel szabályozott csöveken továbbították, majd vezették a hideg vizes medencébe. A melegítésre szánt vizet a kazánba vezették, majd kellő hideg vízzel keverték és továbbították a meleg vizes medencébe.
Egy másik módszert, a fürdőhelyiségben a forró levegő melegített fel egy félkör alakú katlant, állandó hőmérsékleten tartva azt, kihasználván, hogy a folyadékok hőáramlása következtében a hideg víz mélyre szállt, a meleg víz pedig felemelkedett. A meleg levegő a padló alatti pillérekkel alátámasztott üregekbe jutott tovább, majd a meleg vizes terem falait behálózó kerámia csőrendszeren keresztül felszállt a tetőn lévő szellőzőnyílásokhoz.
A pillérekkel alátámasztott padló vastag és szigetelt volt, gyakran mégis nagyon átforrósodott, ezért a fürdőzők fatalpú papucsokat viseltek. A magánvillákban hasonló fűtési rendszert használtak.
Caracalla császár Kr.u. 216-ban Rómában nyitotta meg a birodalom legnagyobb közfürdőjét, a termákat. A szimmetrikusan kialakított épületben, amelyet csőrendszer kötött össze egy központi kemencével, a melegített vízben kereken 1500 ember fürödhetett egyszerre. Ennek a fürdőnek ma már csupán a romjai találhatók meg, de még ezek is sejteni engedik, milyen impozáns lehetett egykor az épület.
Róma 15 meleg vizű termája és 856 hideg vizes közfürdője a III. században nem csupán tisztálkodási és társasági célokat szolgált, betegségmegelőző és gyógyító szerepük is volt. Ez nagyon megfelelt az ősi vallásos, orvosi és társadalmi hagyományoknak.
Már a hippokratészi orvoslás felfigyelt a mosakodás és fürdés dietetikus hasznosságára. A gyógyító erejűnek vélt hideg és meleg források kultikus tiszteletnek örvendtek és az ókorban nagy jelentőséggel bírtak. Vitruvius, Caesar és Augustus korának legnagyobb építésze a Kr. e. I. században így írja le a meleg vizű források gyógyító hatását: "A kéntartalmú források azáltal állítják helyre az idegek működését, hogy felhevítik és a meleg segítségével kiűzik a testből az egészségre ártalmas nedvességet."
A III. században a rómaiak terápiás szempontból előnyben részesítik a hideg vizes kúrát, a tengeri fürdőt (thalasszoterapia) vagy a folyókban való lubickolást, illetve a tengervíz vagy ásványvizek ivását és hideg vizes borogatást a termálforrásokkal szemben. Az antik időkben felfedezett gyógyforrások egy részét napjainkban is használják és némelyikük a mai gyógyüdülőket táplálja. A magyarországi gyógyforrások egy része is ismert volt már a római időkben pl. a Római Fürdő.
- Szanárium
A római fürdőkből ismert izzasztókamra lényege, hogy 5 különböző páratartalmú és hőfokú helységből áll. Felépítése olyan, mintha a finn szaunát ötvöznénk a gőzfürdővel. A páratartalom mindig fordítottan aránylik a hőmérséklethez, ahogy egyre melegebb a helység, a páratartalom úgy csökken, mert szerveztünk számára a magas páratartalom 80-100 %, maximum 40-50 C fokig elviselhető.
- Caldárium
Klasszikus Római fürdők egyik jelentős eleme csempével vagy márvánnyal kirakott izzasztókamrát jelent. Általában 40-50C fokos melegben közel 40 percet tartózkodtak és sokszor a teremben termálvizes medence is megtalálható volt. Páratartalma 10-70% között. A gőz lehet telítve gyógynövények illóolajának aromájával. Kellemes páratartalma és nem túl megterhelő hőfoka miatt akár 1 órás tartózkodásra is alkalmas és komfortosan kibírható.
- Frigidárium
Az biztos, hogy itt nem fogunk izzadni és még csak melegünk sem lesz ebben a jégbarlangban. Különböző formáiban szervesen hozzátartozik a szaunázáshoz. Lényege, hogy a felforrósodott testet visszahűtse. Régről ismert a váltófürdő jótékony hatása a keringési rendszerre. A hideg meleg váltakozásával a szívverés felgyorsul, növekszik a pulzusszám és a kitágult bőrpólusok hirtelen összehúzódnak.
Viszonylag kevés szaunavilágban találhatók meg, elterjedése napjainkban egyre népszerűbb. Helyettesítő eszközök a jégkút, a merülő medence és a hideg zuhany. Amik ugyanezt a célt szolgálják, viszont a bent tartózkodás szempontjából mégsem nevezhetjük ugyanolyannak. Ebben a barlangban vagy helységben több időt tudnánk eltölteni, mint mondjuk a merülőmedencében. A terem hőmérséklete 3-6C fok körül van, csak addig maradjunk bent míg nem kezdünk el dideregni, nem azt a célt szolgálja, hogy mélyhűtsük magunkat.
Banja - az orosz fürdőzés
Egy régi klasszikus - Oroszországból. Nem teljesen idegen ez a fürdő, amennyiben a mai klasszikus szaunázási lehetőségeket megismerjük és tapasztaltuk. Tudjuk hasonlítani gőzfürdőhöz, vagy túlpárásított finn szaunához is.
Lényeges különbségek vannak mind a két előbb említett típushoz képest. A finn szaunában a hőmérséklet nem ritkán 90 fok felett van és a páratartalom általában 20% körüli, addig a Banjában hőmérséklet nem haladja meg a 80 fokot viszont jóval párásabb a normál finn szauna levegőjénél. A 60%-os páratartalmával alulmúlja a gőzfürdők 100%-os levegőjét, emiatt nem igazán nevezhetjük gőzfürdőnek sem, további jelentős különbség a gőzfürdőben és a banjában található pára vagy gőz minősége.
A banjában lévő gőz egy speciális eljárással készül, ami által egészen apró cseppeket állítanak elő és terítenek szét egyenletesen a kabinban, ezáltal a légzés sokkal szabadabb és könnyebb lesz elviselhetőbbnek tűnik a bent tartózkodás. A páratartalom ezen a hőfokon ez emberi tűrőképességet próbára teszi.
További jellegzetessége ennek a szauna típusnak, hogy itt szaunázók elég aktívan töltik a felmelegedés fázisát. A relaxálás és ellazulás helyett illatos faágakkal csapkodják hátukat és testüket. Nem ritkán az együtt szaunázok egymás vérkeringést is frissítik, besegítenek a vesszőzésbe. A vessző speciális eljárással fonott faágakból készül, ami akár többször is használható, egészen addig, amíg a levek minősége és mennyisége el nem fárad. Általában a második szaunamenettől használják, míg az első menet csak a felmelegedést és a ráhangolódást szolgálja.
A szaunázás többi szakasza gyakorlatilag megegyezik a ma használatos szaunákkal, a felmelegedés után jön a lehűlés szakasza ami jeges vízben vagy hóban történik, hirtelen és gyorsan. A szenvedésektől sem mentes, ámbár vérpezsdítő szaunázás után a jeges fürdő nem tűnik nagy kihívásnak, de egy dologban biztosak lehetünk: a pihenés lesz az a pillanat, amikor szervezetünk a sok megpróbáltatás után megpihen, ellazul és felejthetetlen érzéssel, nyugalommal tölt el.
Összességében a Banja egyaránt próbára teszi az embert, kívül és belül. A meleg és a pára tisztít és méregtelenít, a vesző pezsdíti a vért. A lázas állapotba hozott szervezet egésze nagy megpróbáltatáson megy keresztül ezért a különleges élményért.
Az orosz verseny szellem miatt sokszor hallani, hogy ötször vagy akár többször csinálták végig ezeket a szaunameneteket, de nem érdemes kísérletezni, hisz nem az a cél, hogy a teljesítőképességüket tegyük próbára, hanem a méregtelenítés és az egészségünk megóvása. Ezért nem javallott itt sem a háromnál többszöri ismétlés, odafigyelve a pihenés kellő idejére.
Orosz jó tanács! Ne menjünk naplemente után a Banjába, mert gonosz szellemek lakják őket. Általában kis meztelen törpék vagy apró öregemberek, vagy legalábbis a leírások szerint ilyen kinézetű alakok úgy hívják őket, hogy bannik. A közösségi szaunaházakat általában ezért a házaktól elkülönülten, folyóparton építették és egyszerre többen, meztelenül használják, férfiak és nők vegyesen. Többen biztonságosabb és így a vesszőzésben is egymás segítségére tudtak lenni, csakúgy, mint a skandináv népeknél, úgy itt is a szauna sokszor töltötte be a szülőszoba, mosókonyha szerepét.
Hamam - a török fürdő
A hagyományos török fürdő a társasági élet aktív színhelye. A mohamedán vallásban rituális fürdőzés, ahol a férfiak és nők külön napokon élvezik a spirituális lelki és testi megtisztulást. Az igazi török hamam több helységből áll, ahol a szervezetet fokozatosan szoktatják hozzá a meleghez, több helyiségen áthaladva egyre beljebb jutunk, és egyre melegebb termek követik egymást.
Ahogy a fürdő felépítése is lépcsőzetes, úgy maga a szertartás is több lépcsőből épül fel, ahol egy tudatos és teljes tisztulási folyamaton megy át szervezetünk. A tökéletes fürdőzéshez érdemes igénybe venni egy képzett szaunamester segítségét, akinek irányításával átadjuk magunkat eme csodálatos élvezeteknek, és aki végig kísér bennünket e rituális szertartás folyamatán.
A jellegzetes török fürdőhöz hozzá tartozik a meleg vagy termálvízzel töltött medence, ahol egy - egy fürdőzés alkalmával többször is megmártózhatunk 10-20 percet töltve el. Az 50C fokra fűtött padló és falak, ahol illóolajok esszenciája keveredik meleggel és gőzzel. Eme gyógynövények aromájával telt gőzben a padló locsolgatása véd a túlmelegedés ellen, miközben finom párát kelt, ezzel 100%-ra növelve a terem páratartalmát.
Megnyitja, a bőr pólusait segíti a méregtelenítést és ellazulást. A meleg párás levegő átjárja a testet és megszépíti a bőrt. Ellazítja, pihenteti az izmokat, ízületeket, kizökkenti a szellemet a hétköznapok monotonitásából. Miután felkészültünk és kellően felpuhult a bőrünk következik a masszázs, ahol előmelegített márványlapon fekve természetes gyapjú masszírozó kesztyűvel, oliva olajos szappannal segítik a tisztulást. Az olíva olaj habja beteríti, selymessé varázsolja a bőrt, és segít megszabadítani a szöveteket a még benne maradó szennyeződésektől, salakanyagoktól, a bőr elhalt hámrétegeitől.
Az erőteljes masszírozó mozdulatok a test számára felérnek egy kiadós edzéssel, a meleg levegő hatására belső szerveink aktívabban működnek, belülről kifelé haladva az izzadságmirigyeken keresztül méregtelenítik a szervezetet, miközben küzdenek a fellépő lázhatás ellen. Ebben az átható melegben fellazulnak a szőrtüszők, és a török fürdő részévé válik a teljes megtisztulás mellett az epillálás folyamata is, így biztosítva a tökéletesen selymes, rugalmas, szép bőrt. Külső érzékszerveink kikapcsolásával együtt a lélek is megpihen, így átélhetjük a totális ellazulás állapotát.
Jó Szaunázást és Pihenést Kívánunk!
SzaunaClub
Észrevételed van? Kiegészítenéd? Valamivel nem értesz egyet? Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát., várjuk a leveled!
Keress, kövess minket a többi platformunkon is! Köszönjük!
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |